Állatszimbólumok: Mit tanítanak nekünk a farkasok?

"Képes vagyok megbízni a belső vezettetésemben, hallgatok a megérzéseimre, bízom ösztöneimben. Tudom, ki vagyok, és hogyan működjek együtt másokkal."

Nagyon szeretem a szimbólumokat, sok mindent tanulhatunk és megláthatunk, ha a dolgok mögé nézünk, és szeretem az állatokat, növényeket is. Úgy gondolom, sokat tanulhatunk tőlük. Írtam már cikket a pillangóról, mely a metamorfózis szimbólumaként tekinthető: a fejlődést, csodálatos átalakulást tanítja nekünk. Most a farkasokat veszem górcső alá. Azt gondolom, ha megnézzük az állatok viselkedését, szimbolikáját, az sok tanulnivalót tartogat nekünk, emberek számára, pl. a lelki fejlődésünkben is. Ebből a szempontból foglalkozok én most velük.

A farkas, e gyönyörű állat, sok kultúrában jelen van, különösen nagyra becsülik őket a germánoknál, vikingeknél, keltáknál ill. az indián kultúrákban. Mongóliában Dzsingisz kán elődjeként tekintettek rá - gyakori, hogy a farkast a vezetőkhöz rendelik hozzá. Romulust és Remust, Róma alapítóit szintén egy nőstényfarkas nevelte fel. Farkas neveli fel a gyerekeket - ezzel a motívummal is többször találkozhatunk (pl. A dzsungel könyve Mauglija vagy régi magyar balladákban).

A farkasok a mesékben jellemzően gonosz szereplőként jelennek meg, gondoljunk csak a "Piroska és a farkas" c. mesére, vagy "A három kismalac" és még lehetne sorolni; a "Narnia krónikáiban" a gonosz Fehér Boszorkány seregeiben találhatjuk meg őket, J.R.R. Tolkien regényeiben az orkok lovagolnak rajtuk (wargok) a sötét oldalt szolgálva; nem beszélve a híres Farkasember mítoszról, melyek közül a legismertebb, hogy teliholdkor az egyébként emberi testben élő egyén farkasalakot ölt és önmagából kivetkőzve őrjöng. Veszélyes, mert ilyenkor nincs a tudatánál  és önkontroll nélkül képes megölni bárkit, aki az útjába kerül.

Negatív értelemben szimbolizálhatja a mohóságot, a túlzott ösztönösséget, vadságot, fegyelmezetlenséget, dörzsöltséget, kirekesztettséget, gyávaságot, hatalommal való visszaélést, gonoszságot. (Jungi értelemben vett árnyékszemélyiséget is megtestesíthet, tehát azokat a részeket, amelyeket nem fogadunk el magunkban). Ha a negatív perspektívából tekintünk arra, hogy a farkas a falka tagja, akkor az azt mutathatja, hogy hagyja magát a csoport által irányítani, befolyásolható, ezenkívül alattomos, hiszen gyakran orvul támad a gyengékre és nem egyedül, hanem falkában teszi ezt. Viszont, ha kirekesztik a falkából, az felszólítja, kényszeríti arra, hogy forduljon befelé és bízzon meg a saját erejében, hiszen ekkor lehetősége van egy óriási (pozitív) változást is létrehozni az életében: például a túlélés érdekében egy másik falka alapítására és irányítására is "kényszeríthet" ez az új helyzet.  Az üldözöttből lehet vezető, persze ehhez sok erő és bátorság kell. De még egy reménytelennek tűnő helyzet is átfordítható. A mi életünkben is előfordulhat, hogy valami nehézség rákényszerít minket egy másik - először még ismeretlen és félelmetesnek tűnő útra -, de aztán utólag visszatekintve kiderül, hogy ez a legjobb dolog, ami történhetett velünk, hiszen ezáltal erősödtünk meg és alakult az életünk jobb irányba. Mindenesetre egy új élethelyzethez, akár újrakezdéshez is bátorság és önmagunkban vetett hit és bizalom szükséges, és akkor akár nagyon pozitív módon is változtathatunk a sorsunkon, ld. a kirekesztett farkasból falkavezér is válhat. Megvan erre is az esély.

A farkas jelenléte a mesékben is megmutatja, hogy jó és rossz dolgok egyaránt történhetnek velünk, de egyáltalán nem mindegy, hogy hova helyezzük a fókuszt, és bár nem mindig egyszerű, ez mégis választás kérdése. A mesében szereplő gonosz farkasok ábrázolják, megmutatják nekünk, hogy a rossz dolgokat, nehézségeket le kell és le is lehet győzni, illetve a rossz dolgok  is kellenek ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni tőlük a "jót" és hogy még jobban meg tudjuk azt becsülni.

Szeretem azt az ismert indián tanmesét, amely így hangzik:

"Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik. Azt mondta: "Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak. Egyikük a Rossz. A düh, irigység, féltékenység, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego. Másikuk a Jó. Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit."

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: " És melyik farkas győz?" Az öreg indián mosolyogva válaszolt:

- Az, amelyiket eteted."

Ez arra is utal, hogy mindenkiben megvan a lehetőség a jóra és a rosszra is, azonban a mi felelősségünk és a döntésünk, hogy melyiket válasszuk, és mit növelünk magunkban. Érdemes a Jót választani...

Sok kultúrában totemállatként van jelen. Ha ezeket megvizsgáljuk, a farkas szimbolikája rámutathat arra, hogy mennyire fontos és hogyan bízzunk meg a belső ösztönünkben, megérzéseinkben. Sokszor nagy gyógyítókként és védelmezőként tisztelték a farkas erejével rendelkező embereket a különböző klánokban. Megtanít úgy követni a saját útunkat, hogy közben alkalmazkodunk a körülményeinkhez. Igazi vezető. Belső vezető (is).   

Ha a farkasokat szimbolikusan nézzük, sok mindent kifejezhetnek még a számunkra. Egyrészt megtestesítik a klánt/családot/ősöket, és bár gyakran hallhatjuk a "magányos farkas" kifejezést, a klán mégis összetart. Egy falkán belül szigorúan szervezett, hierarchikus rangsort figyelhetünk meg. A falka tevékenységét az alfahím határozza meg, ennek ellenére erős bennük a közösségi szellem, összetartanak. Ez szükséges is a falka fennmaradásához. (A farkasokkal foglalkozó szakemberek megfigyelték, hogy a domináns pár (alfa-hím és alfa-nőstény) tekinthető a szülőpárnak és a többi falkatag meg a felnövekvő gyerekeknek.) Mindez megmutathatja nekünk, hogy mit jelenthet számunkra az összetartozás? Hogyan élhetünk sikeresen egy közösség/család tagjaként? -hiszen ahogyan a mondás is tartja: "egységben az erő" - , vannak helyzetek, amikor egy csoport tagjaként nagyobb sikereket, eredményt érhetünk el, mint egyedül, ebben rejlik a csoport ereje. De ehhez megfelelő szabályokra, lojalitásra és alkalmazkodásra van szükség. Természetesen az egyedüllétnek is megvan a maga jogosultsága - még a csoporton belül is. Ezenkívül a megfelelő vezetői viselkedésről is ad képet, hogy hogyan kell jól egy közösségen belül irányítani, hogyan lehetnénk magabiztosabbak, hogyan fogjunk össze egy csoportot, családot? A behódolás, alávetettség is szerepet játszik a falkában, ez az alázattal kapcsolatban adhat nekünk tanítást. "Ahol büszkeség honol, jelen van a szégyen is, de ahol alázatosság uralkodik, ott bölcsesség található" (Példabeszédek 11,2). Az biztos, hogy a jó együttműködés megköveteli a fejlett szociális intelligenciát, a fejlett kommunikációs készséget, a jó problémamegoldó képességet és a rugalmasságot, az egymáshoz és a körülményekhez való alkalmazkodóképességet. Mindezekkel a farkas is rendelkezik, és nekünk embereknek sem árt. ;)

Írta: Muskovits Krisztina (pszichológus)