Hattyú - szépség, szerelem, lélek, átalakulás

"Kibontakoztatom és megélem a teljes potenciálomat, lelkem erejét, lényem szépségét"

A hattyú, e csodálatos kecses vizimadár, melyeket gyakran láthatunk hazánkban is, pl. a Velencei-tónál, számos dolog jelképe, sok kultúrában jelen van. Az ókori Görögországban a főisten Zeusz hattyú képében csábította el Lénát, aki Spárta legendás királynője volt - nem mellesleg házas-,  és ebből a nászból fogant meg a világszép Heléna. Orpheusz, a legendás trák dalnok, akit a líra feltalálójának/tökéletesítőjének tartottak, a mítosz szerint halála után hattyúvá változott, és így keletkezett a Hattyú csillagkép az égen. Az antik mitológiában Apolló(n) szent állatai közé tartozott a hattyú is, születésekor a szigetet hattyúraj fedte körül, hogy a haragvó Héra szeme előtt láthatatlanná tegyék. Aphrodité (rómaiaknál Vénusz) szerelemistennőhöz is kötötték a szépsége, kecsessége miatt. A keltáknál a közkedvelt fényistennő Brigid (tudás, termékenység, megújulás) szent állata, szintén a szépség, illetve a tisztaság szimbóluma. Ezenkívül a halhatatlan lelket jeleníti meg, csakúgy, mint a germánoknál, ahol az északi mítoszok szerint a vándorénekesek madara is lett. Szaraszvati hindu istennőt, aki a tudás védnöke, szintén gyakran ábrázolják hattyúval, mely a bölcsességet, kegyelmet, szépséget képviseli. Hamsa-madárként tartják számon (férje, Brahma hordozóállatai) és  a lélek szimbóluma, a tökéletes egységet és a szellem leheletét reprezentálja, illetve magas spirituális megkülönböztető képességre utal. 

A hattyú megjelenik a mesékben, népmesékben is - köztük számos magyar népmesében, pl. A hat hattyú, A tizenhárom hattyú, Hattyútündérek -, elsősorban az átváltozás, szépség megtestesítőjeként láthatjuk. A népmesék mindig valamilyen ősi, kollektív tudatunkban gyökerező történetet mondanak el, lelki folyamatokat ábrázolnak - bölcsességgel tanítva minket. Sok mesében találkozhatunk azzal a motívummal, hogy lányok változnak át hattyúvá, illetve hattyúk csodaszép lányokká (tündérekké). A varázslatos (külső-belső) átalakulást, nőiségünk kiteljesedését, szépségét is szimbolizálja eképpen, illetve annak elrejtését, amikor hattyú alakban jelenik(jelennek) meg a leány(ok). 

E mesék során többször előfordul, hogy egy ifjúnak kell bizonyítania a rátermettségét... van, hogy ez sikerül és ezáltal megnyeri/megtarthatja a lányt feleségül, de olyan is van, amikor nem tudják kiállni  és elvétik a próbát, pl. abban a történetben, ahol a fiú ellopja a lány hattyú-ruháját, ezért amaz kénytelen feleségül menni hozzá, aminek feltétele is van: az újdonsült férjnek be kell tartania bizonyos szabályokat. Ez a mese előfordul, hogy azzal végződik, hogy az újdonsült férjnek ez nem sikerül, ezért a lány ismét visszaváltozik hattyúvá, elrepül, és soha többé nem tér vissza. Ezt kiegészíthetik még azzal, hogy a lány hattyú alakban visszarepül az országába, magával víve mindazt, ami a szerelmet, boldog együttélést, akár a termékenységet szimbolizálja, pl. a tavaszt, a Napot - míg azok a mesék, ahol az ifjú képes kiállni a próbákat, szerencsésen végződnek: a szerelmespár megüli a nászt és boldogan élnek, míg meg nem halnak - és ráadásul a lány végleg visszanyeri gyönyörűséges (!) emberi formáját is. Ez az érettségre, felnőtté válásra is utal- ha egy férfi képes erre, akkor van esélye boldog párkapcsolatban/házasságban élni, ellenkező esetben a kiszemelt szépség visszaveszi a hattyúalakját és huss elrepül, ő pedig magára marad. Ha a férfiak  szemszögéből nézzük még - mivel a mesék elemzését elsősorban a főszereplő nézőpontjából vizsgáljuk - a hattyú-nő az animára utal (C.G. Jung fogalma, az "ellentétes nem belső tudattalan képviselője"), tehát a férfiben élő nő képe, ősöktől örökölt, mondhatjuk úgy is, hogy "a női jelleg veleszületett képe" a férfiak tudattalanjában, és a szeretett lényre vetül, projektálódik szerelem esetén. Az egymásra találás ("egyesülés") a mesékben gyakori fő elem, ami nem véletlen, hiszen a tudattalan lélekrészünkre való rátalálás az individuáció (vagyis az érett személyiség kiteljesedése, kibontakozása) kikerülhetetlen állomása. Éppen ezért fontos, hogy tudja-e a főhös ezt integrálni vagy sem? Amennyiben igen, és kiállja a próbákat: jön a boldog nász.. ami a mesékben szó szerint így jelenik meg, de ha a személyiségfejlődést nézzük, akkor mondhatjuk azt, hogy megtörténik a férfi-női energiák egyensúlyba kerülése, s az ember ezáltal harmóniába kerül. Mindez egy egészséges alapként szolgál a másik nem megértésére, ezáltal jó esélyt adva egy kiegyensúlyozott, megértésen, őszinteségen alapuló mély szerelmi kapcsolat megélésére. (Mellesleg a  szerelmi kapcsolatok képesek a személyiséget a legrövidebb idő alatt jó esetben pozitív irányba fejleszteni. ;) )

Női szemszögből nézve ezeket a csodálatos átalakulásokat tekinthetjük az önmagunk kiteljesedésére, nőiességünk megélésére való útmutatásnak. Árnyék-részünk, ösztönös- , állati - , érzéki oldalunk elfogadásának hívja fel a figyelmet (ld. hattyú alak). Erről írok majd később. Az önelfogadásra, önkiteljesedésre jó példa Hans C. Andersen: "A rút kiskacsa", című ismert meséje, melyet sokféleképpen feldogoztak (film, sorozat, musical, balett) A mese alapján a kiskacsát csúnyasága miatt kiközösítik majd a történet (és megpróbáltatások) során gyönyörű hattyúvá változik, és csatlakozik a hattyúkhoz, megtalálja önmagát és az őt elfogadó, befogadó közeget. Ebben a mesében az önmagunkra találást, nőiségünk, szépségünk kivirágoztatását, megélését követhetjük nyomon.    

Egyébként Csajkovszkij híres balettjének, "A hattyúk tava"-nak is orosz népmese az alapja. A színpadon megjelenő tüllszoknyás balettművészek látványa és tánca visszaidézi a hattyúk csodálatos, légies, kecses megjelenését, könnyedségét. Ebben a történetben is megjelenik tipikus jó-rossz ellentét, melyet gyakran a fekete ill. fehér színekkel jelenítenek meg. A fehér hattyú a történetekben, mesékben elsősorban az életet, a tisztaságot és a jót testesíti meg, míg a fekete ennek az ellenkezőjét: a halált, a rosszat, a sötét erőket. Erre példa még a "Fekete hattyú" c. film, Natalie Portman főszereplésével. A film tulajdonképpen a főszereplőben lévő sötét-fényes/jó-rossz oldalról, árnyékunk jelenlétéről, elfogadásáról szól. (Árnyék: Jung fogalma, egy kompenzatív személyiségrész, nem minden esetben negatív, de minél inkább elfojtják, annál erőszakosabb lesz, ahogy ez pl. ebben a filmben is megmutatkozik.)

Ezenkívül a hattyú kapcsolatot hoz létre a természet birodalmaival, főleg a tündérek világával. Ezt nagyon szép művészi ábrázolásokon is láthatjuk, ld. J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura c. csodálatos művéhez kapcsolódóan is: Lórien gyönyörű tündéreit szokták ábrázolni hattyúkon hajózva - az elfek/tündé(re)k csodálatos harmóniában élnek velük. (A Gyűrűk Urában Dol Amroth városának címerén is szerepel egyébként ezüst hattyú) Illetve, mint már említettem, népmesékben is gyakori, hogy tündérlányok változnak oda-vissza hattyúvá. 

Ismert fogalom a "hattyúdal", elénekli a hattyúdalt, vagyis a hattyú az élete során csak egyszer énekel, a halála előtt, amikor szárnyra kell, és akkor dalban adja ki a lelkét az ég felé repülve... régebbi korok irodalmában ez gyakori költői téma volt. (Aiszkhülosz Szókratész - nála ez a túlvilági boldogság előérzeteként jelent meg, Ovidius stb.) A művészek utolsó alkotásait is szokás éppen ezért hattyúdalnak nevezni. A hattyú - mint ahogyan a általában a madarak -, szintén szimbolizálja az égbe emelkedést, ezáltal a Menny és Föld közötti kapcsolatot, lelket/szellemet, istenekkel folytatott kommunikációt (ez pl. indiánoknál is megjelenik, ahol a hattyú képviseli a Nagy Szellem utasításait). A valóságban ez a madár azonban nem tud énekelni - halála előtt sem, ez csupán ókori hiedelem. Tán innen ered a mondás, hogy "Előadja/eljátssza a hattyú halálát" - ezt ugye akkor használjuk, amikor valaki nagyon sajnáltatja magát, mártírkodik, "itt a vég"...

Ha a negatív oldalát nézzük, jelképezhet még mély bánatot, kétségeket, belső magányt, szomorúságot árnyékoldalt, félénkséget... de ugyanakkor harciasságot is, amit akár láthatunk is, amikor a tóparton úgy közelítenek hozzá, hogy kitárja szárnyait és támad, amikor valaki közelebb megy hozzájuk, mint ahogyan ők jónak látnának. Mindez azonban pozitív útmutatást is ad számunkra, hiszen jelzi, hogy milyen fontos és szükséges időnként meghúznunk és megtartanunk a határainkat - önmagunk védelme érdekében.