Mérgező emberek

Milyen szép világ lenne, ha mindenki dolgozna magán  - és bőven elég lenne, ha mindenki csak saját magán dolgozna, s nem a saját feldolgozatlan haragját, traumáit, feszültségét, sérüléseit vezetné le másokon. Már ezzel is óriási pozitív változás következne be a világban, családokban!

Sajnos sokan úgy vannak, hogy ha nekik rossz volt, akkor legyen másoknak is rossz, ha ők szenvednek, szenvedjenek mások is, és ha valaki esetleg jól érzi magát, igyekeznek lehúzni őket a saját szintjükre (jó példa erre, ha valaki elolvassa a manapság médiában megjelent kommenteket, egyre durvább, agresszívabb, irigyebb és negatívabb megnyilvánulások vannak a cikkek alatt, mások felé, általuk személyesen nem ismert ismert emberek felé is... És sokszor ezek már arccal, névvel vállalt vélemények is akár, nem hamis profilkép mögé bújó trolloskodókról van szó. Vannak persze még olyanok is. Sokszor persze a média is szándékosan gerjeszt indulatokat, figyelemhajhász, hatásvadász híreket/álhíreket.. már ilyen ingerküszöbön létezünk: kell a sok inger, kell az izgalom! Vagy nemrég a választásoknál is megfigyelhettük, hogy gyakran azon volt a hangsúly, hogy egymást szidták és igyekezték lejáratni a különböző pártok. A másikra figyelünk és húzzuk le, ahelyett hogy magunkra figyelnénk és a negatív helyett a pozitívra, a jóra, építőre.  Nem szeretnék politizálni - (ezt most politikai hozzáállástól függetlenül írtam)  -de megemlítem, mert ez is jól kifejezni, visszatükrözi, hogy milyen irányba halad a világ... (még bőven lehetne felhozni példákat erre globális szinten is, de most térjünk vissza az egyén szintjére. Nyilván választási kampánynál nem a többi pártot, az "ellenfeleket" fogják dicsérni, azonban az  egyén szintjén a fókuszt tehetjük a másikra is pozitív módon, pl. ha elmegy egyik ismerősünk luxusnyaralásra irigykedés helyett akár örülhetünk is a boldogságának.)

A mérgező, kiegyensúlyozatlan embereknek az okoz örömöt, ha másokat bántanak, megalázhatnak, jellemző rájuk, hogy sokszor másokat okolnak a saját boldogtalanságukért, mások energiájából táplálkoznak. Mindenben találnak kivetnivalót, semmi sem elég jó nekik, folyton elégedetlenek... mindig találnak okot panaszkodni, vagy másokat szidalmazni, kritizálni, rosszkedvűek, az életükért a saját felelősségüket nem vállalják fel: mindig mások és a körülmények a hibásak!

Hazahozott munkahelyi vagy egyéb feszültségeiket családtagjaikon vezetik le, esetleg a család állatain, de akár szomszédokon, idegeneken, bárki máson is. Leggyakrabban azokon, akik éppen a közelükben vannak! Korábban elszenvedett sérüléseiken így próbálnak revansot venni, gyűlölik a környezetüket - és valójában önmagukat is. Az ilyen ember nagyon megterhelő tud lenni érzelmileg a családtagjai, környezete számára, akár szó szerint megbetegítő is tud lenni! 

Egy ép, egészséges és kiegyensúlyozott ember számára is nehéz elviselni a folyamatos otthoni stresszhelyzetet egy ilyen ember mellett. Nekik sokszor nincs belátásuk és a környezetük szenved miattuk. Jellemzően segítséget nem fogadnak el - naná, hiszen a másikban van a hiba, ő váltja ki belőle, miért nem tudja elviselni őt így? - és még lehetne sorolni.

Még fontos jellemzőjük, hogy gyakran drámákat, vitákat kreálnak, ezek az energiák éltetik őket, ebből nyerik erejüket, úgymond "stresszfüggők" (ennek biológiai-kémiai magyarázata is van, szó szerint érthetjük a függést) Ők nagy valószínűséggel ugyanilyen környezetben nőttek fel, ez az ismert, a biztonságos számukra, ebben léteznek, s ezt adják tovább utódaiknak is - amennyiben nem szakítják meg a kört. Erre is van lehetőség, és szerencsére jó példák is!

Több cikk is elém került az utóbbi napokban e témában - ahol a cikkek írói javasolták, hogy - amennyiben mérgező családtagokról van szó - szakítsák meg nyugodtan a kapcsolatot velük.  (Már akinek ugye van lehetősége kilépni egy ilyen kapcsolatból fizikailag, mert sajnos nem mindenkinek van.) Ezt könnyebb megtenni, ha életünk más területén fordul elő, pl. munkahelyet könnyebben válthatunk, "barátságot" könnyebben megszakíthatunk, a család mégiscsak család, köt a vér, a rokoni kötelék, s még akár sok minden ennél több is (anyagi lehetőségek stb.). Míg barátokat, párt mi választunk magunknak, a család, amibe születünk, az van, adott, tetszik vagy sem. (Spirituális emberek hisznek abban, hogy az sem véletlen, hogy ki hova születik, mert mindez fejlődési lehetőséget és feladatot ad számukra... De sokszor még ezzel a tudattal sem könnyű megélni a hétköznapokat)

Ha valakivel rossz kapcsolatban vagyunk, vagy nehéz helyzetben, érdemes először a hozzáállásunkat megváltoztatni, viselkedésünket... de valóban, amikor már valaki ezredszer próbál lépni, közeledni, problémákat, szituációkat megoldani, szeretetteljesen, normálisan beszélgetni és a másik fél erre nem nem nyitott, nem reagál jól, csak még jobban bántja, megalázza, akkor igen, valóban eljöhet az a pont, hogy a legjobb megoldás a fizikai szinten való kilépés.. elköltözés.. kapcsolatok megszakítása.. még ha családi is.

Ezt sokszor megakadályozza a bűntudat is.. sokan még felnőttkorukban is megmaradnak abban a gyermeki gondolkodásban, hogy ők a hibásak a szüleik (vagy más családtagok) negatív viselkedéséért.. szomorúságáért, haragjáért, érzelmi kirohanásáért, szerhasználatáért (pl. alkohol) - ezzel sokan szülők felnőttkorban is szépen vissza tudnak élni - jó példa erre az  érzelmi manipuláció.  Valójában azonban felnőttkorban már mindenki a saját életéért felelős. Mindenkinek egy élete van! Nem vagyunk kötelesek elviselni a folyamatos bántalmazást, kritizálást, kihasználást, erőszakot.

Azt látom, hogy akik ezt meg tudják tenni  - a fizikai kilépést, mint végső megoldást - miután tényleg mindent megtettek, de nem változott a helyzet, illetve a másik ember viselkedése- egy idő után boldogabbá váltak, egészségüket is visszanyerték. Először még van egy kis szomorúság, hogy így alakult, csak hát tényleg, ha az ember minden tőle telhetőt megtesz és mégsem változik a helyzet, nem szabad az életét beáldoznia mások miatt, még akkor sem, ha az illető családtag! Jogunk van kiállni magunkért, jogunk van boldognak lenni.

Az biztos, hogy egy kiegyensúlyozott, boldog ember SOSE kívánna rosszat másnak, sose bántana másokat.  Ő tudja, mi a szenvedés, éppen ezért nem kívánná ennek átélését másnak. Se embernek, se állatnak. Szeretetből gondolkodik, szeretetből cselekszik. S ebbe beletartozik az önszeretet is, mégpedig úgy, hogy húzunk egy határt, hogy "eddig mehetsz, ne tovább"! És ha ehhez fizikai távolság kell - akkor úgy. Persze attól még egy probléma nem fog teljesen megoldódni, de vannak rá módszerek, hogy megbocsássunk és elengedjük a rossz érzéseket, feldolgozzuk a múltat.

Persze a legegyszerűbb lenne - visszatérve a cikkem elejére - és egy sokkal szebb - szereteten, elfogadáson alapuló világban élhetnénk - ha mindenki magán kezdené a változást, a traumái, sérelmei feldolgozását, ahelyett, hogy másokat büntetne a saját sérülései, boldogtalansága, kiegyensúlyozotlansága miatt. Mindenkinek meg kellene tanulnia elfogadnia, megszeretnie magát, feldolgoznia a múltját, élete negatív történéseit, nehézségeit, megtanulni kezelni a feszültségeket, megbocsátania másoknak - önmagunknak (pl. azért, mert eddig hagytad, hogy mások bántsanak) - köztudott, hogy a megbocsátásnak sokszor nagyon nagy gyógyító ereje van! és kihozni a legjobbat az életéből. Egy kiegyensúlyozott ember kedves, szeretetteljes, őszintén örül mások sikereinek, boldogságának, dicsér, felemel, bátorít, támogat. Jó a közelében lenni.

Önmagunkkal harmóniában élni - ez az alapja annak, hogy képesek legyünk szeretni másokat is!

írta: Muskovits Krisztina