Mi a stressz?

Állandóan változó, rohanó világunkban rá vagyunk kényszerülve a folyamatos alkalmazkodásra, ami gyakran komoly megterhelést, stresszt okoz(hat) a szervezetünknek. A stressz korunk népbetegsége, amelyet Selye János stresszkutató a következőképpen definiál: "a stressz a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre". Azon esetekben beszélünk tehát stresszről, ha jelentős nehézség(ek)be ütközünk a problémamegoldás során. Ebben természetesen az egyéni megítélés is fontos megkülönböztető szerepet játszik, hiszen ugyanazt a szituációt különbözőképpen értékelhetik és élhetik meg a különböző emberek. 

Beszélhetünk pozitív és negatív stresszről (eustressz, distressz). Sok különböző stresszingerre hasonlóak az adott testi reakciók: testünkben ugyanolyan folyamatok játszód(hat)nak le, amikor megnyerjük a lottó főnyereményt, mint amikor valami trauma ér bennünket. A stressz azonban nem feltétlenül rossz dolog, hiszen általa lehetőséget kapunk a fejlődésre (pl. a komfortzónánkból való kilépésre kényszeríthet minket). Az adott problémához való hozzáállásunk is nagyon fontos: problémának vagy kihívásnak tekintjük az adott feladatot? Kihívásként máris más megvilágításba kerül a dolog. 

Tehát egy adott helyzet lehet az egyik személy számára stresszel teli esemény, mely szorongást vált ki, míg ugyanez a helyzet egy másik embert arra késztethet, hogy kihívásként értelmezze azt, és erőt merítsen belőle. Összeségében kijelenthetjük hogy egy adott szituáció megítélését nagyban befolyásolja a jelentéstartalom, melyet az egyén tulajdonít neki, vagyis nem magára a helyzetre, hanem arra reagálunk, amit az a számunkra jelent. A stresszel való megküzdési mód szintén kognitív kiértékelés következménye. Alapvetően tehát nem maga a stressz, hanem a stresszel való megbirkózásnak van jelentősége. Ha nem sikerül a stresszel megbirkózni, az különböző betegségek kialakulásához vezethet.

A stresszorok azok az ingerek, amelyek alkalmazkodásra késztetik a szervezetet. A stresszhelyzetek során testi, érzelmi, motivációs és viselkedési válaszreakció egyaránt megfigyelhető, melyek egy része tudatos, másik része nem. Megküzdésnek (coping) nevezzük azt a "tudatosan megvalósított viselkedést, melynek célja a szervezet egyensúlyának a fenntartása, illetve helyreállítása" (Kállai és Oláh, 2007:165). A megküzdés széles körben elfogadott definíciója Lazarus-tól származik, aki a megküzdés alatt minden olyan kognitív vagy viselkedéses erőfeszítést ért, amellyel az egyén azokat a külső vagy belső hatásokat próbálja kezelni, amelyeket úgy értékel, hogy azok felülmúlják vagy felemésztik aktuális személyes erőforrásait.

Az elsődleges kiértékelés során a helyzet jelentését, jelentőségét kell tisztázni. Ez határozza meg azt, hogy hogyan, milyen érzelmekkel reagál az ember egy adott helyzetre. A másodlagos kiértékelés során pedig a lehetséges teendőket, erőforrásokat kell számításba venni. Ezt követi - jó esetben - a kiválasztott megküzdési stratégia/stratégiák alkalmazása.

Lazarus és Folkman (1984) alapján kétféle megküzdési stratégiát különböztetünk meg: a problémaorientált, és az érzelemorientált megküzdési stratégiákat.

Problémaközpontú megküzdésről akkor beszélünk, amikor valaki úgy ítéli meg, hogy kezelhető számára az adott helyzet. Ekkor a személy a helyzetre/problémára összpontosít. A problémaorientált megküzdési stratégiákhoz tartozik a probléma elemzése, a kognitív átstrukturálás/átértékelés, és az alkalmazkodás.

Érzelemközpontú megküzdés esetén a személy arra összpontosít, hogy megpróbálja enyhíteni a stresszhelyzet által okozott érzelmi reakciókat, és megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását. Ezt a fajta megküzdési stratégiát akkor is alkalmazzák az emberek, ha az adott helyzetet nem áll módjukban megváltoztatni. Az érzelemorientált megküzdési stratégiákhoz sorolhatjuk az érzelmi indíttatású cselekvést, az érzelmi egyensúly keresését, a visszahúzódást és a segítségkérést. 

"Bár a világ tele van szenvedéssel, a szenvedéssel való megküzdés lehetőségeivel is tele van"   (Helen Keller)

Amennyiben úgy érzi, hogy a segítségére lehetek, keressen bizalommal!

írta: Muskovits Krisztina (pszichológus)